“Kedd dél van, odakint harminckét fok. Délelőtt dolgoztam, fárasztó volt, mégis élveztem. Most az öltözőben állok, és készülök az edzésre. Szombaton nehéz verseny vár rám, muszáj készülnöm. Menjek vagy maradjak? Tényleg nagy dilemma. Végül eldöntöm, hogy megyek.
Két óra a feladat, benne harminc perc kemény menet. Az Istenhegyi úton teljes erővel süt a nap. Az első emelkedő még könnyebb, aztán megfordulok, legurulok, és kezdődik a munka. Fogom bírni? Ma még nem ettem. Rányomok az órára. Gyerünk.
Három perc 350 watt. Sok? Sok. Megy, de fáj. Megvan. Utána nyolc perc 307 watton. Most érek a hegy legforróbb részéhez. Bírom. Bírom. Aztán egyszer csak átfordul, és megjön a flow. Újra itt van. Mosolygok. Gyerünk tovább.
Az utolsó tizenöt perc 285 watt. Szinte repülök. A meleg, a fáradtság és az éhség eltűnik, csak az öröm marad. Felmegyek a kilátóhoz. Naná. Minden rosszkedv, minden zavaró gondolat elmúlik. Ott vagyok én, az út, az erdő és a bicikli. Csak elmentem délben edzeni.”