A BÖJT és ami mögötte van – a tudatosság kapuja

A böjt egyrészről pihenés és tehermentesítés, másrészről az egészséges szervezet egyik fontos munkafázisa.

Mit is jelent fiziológiailag pl. az időszakos böjt? Minden elfogyasztott étel (egyénenként eltérhet, de így is) több órán keresztül az emésztőrendszerben van (gyomor-vékonybél 2-5 óra, vastagbél 10-50 óra, a teljes áthaladás 1-3 nap), míg a felszívódás és a kiürülés teljes folyamata végbemegy. Egyetlen étkezés (!) Ezért fordul elő az életmódváltás elején, hogy az 5 napos böjt alatt még a 3–4. napon is van széklet, hiszen a vastagbélben korábbról még nem ürült ki a béltartalom. És ezért mondják is sokan, hogy frissebbnek és energikusabbnak érzik magukat a 3., 4. nap környékén, mert egyszerűen a szervezet végre megkönnyebbült és felszabadult az addig raktározott terhétől.

Az autofágia a sejtek saját takarító- és újrahasznosító rendszere.

Tehát ezért böjtölünk, mert az étkezésmentes időszak következménye az autofágia, ami elengedhetetlen a szervezet önműködő karbantartó folyamataihoz. Ezért nem mindegy, hogy egész nap folyamatosan érkezik-e étel. Evés alatt a szervezet raktároz, nem evés alatt újrahasznosít, karbantart. Ez a böjt lényege, hogy a szervezet rendszeresen teret kapjon a karbantartásra.

Böjt alatt csökken az inzulinhatás, ürülnek a glikogénraktárak, fokozódik a zsírbontás és a ketontermelés. Az AMPK–mTOR jelátvitel megváltozásával előtérbe kerülnek a sejtek fenntartó és újrahasznosító folyamatai, köztük az autofágia. Nem tudunk azonban pontos órát mondani arra, hogy egyénenként mikor és milyen mértékben fokozódik az autofágia az emberekben. A hangsúly ezért azon van, hogy egy rendszeres ritmust alakítsuk ki, ez a mi szerepünk és felelősségünk. A testünk tudni fogja a dolgát, és a szokásainkhoz alkalmazkodik. MI TEHÁT EZÉRT BÖJTÖLÜNK.

Ha egészségesen étkezünk, jó alapanyagokat (megfelelő mennyiségű és minőségű zsírt, húsokat, zöldséget) fogyasztunk, észre fogjuk venni, hogy a napi étkezési rutinunk, főleg a mennyiség nagyon megváltozik. Kevesebbszer kevesebb is elég. Ha erre picit tudatosan odafigyelünk, máris kialakul az időszakos böjt. Ezzel pedig összehangoltuk a testünk valós szükségletét a szokásainkkal. Ha ezt a rendszert tartósan fenntartjuk, már ennyivel megalapoztuk az egészséges életmódunkat. A böjt nem szenvedés, a jól kialakított szokásokkal ezt nem kínzó éhségérzet és szédüléssel járó étvágy kíséri. Minden ilyen érzést a rosszul megválasztott táplálkozás, a gyorsan felszívódó szénhidrátok és cukrok okoznak.

Amire tehát a böjt megtanít:

megismerem az éhségérzet széles spektrumát: az étvágy nem éhség, a korgó gyomor még nem éhség, és a szédüléses éhség sem igazi rosszullét, csupán vércukor ingadozás a rossz tápanyag bevitel miatt, stb. Segít felismerni, hogy egyáltalán nem kell állandóan enni, így elviszi a figyelmet és a fókuszt a folytonos (és egyébként felesleges) evés gondolatáról. Megtapasztaljuk, hogy a szervezetem számára sokkal messzebb van a tűréshatár az éhségérzetben, mint azt korábban gondoltam. Megtanulom, hogy attól, hogy meglátok, vagy megérzek egy ételt, nem kell mindenképp enni, nem kell minden ingert azonnal lereagálni. A több napos böjtök alatt sincs olyan rosszul lét érzésünk, mint amit a korábbi életmódban (szénhidrát evéssel, napi többszöri étkezéssel) megismerhettünk (szédülés, ájulási tünetek, maró éhségérzet, stb) és normálisnak gondoltunk. Egyszerűen megtanít másként nézni a szervezetünkre, az ételhez való viszonyunkra és segít megerősíteni a valós szükséglet szerinti szokásokat. Mert ez az egészséges.

Láthatjuk, hogy a böjt alatt nincs leállás, nagyon aktív és nagyon hasznos folyamatok zajlanak, amit sehogy máshogy a szervezet nem élhet át, viszont elengedhetetlen az egészséges rendszerhez. Az én szervezetem pl. már évtizedek óta időszakos böjthöz szokott (este 6-7 órától másnap minimum délig nem eszem), nálam nincs vércukor ingadozás, mert nem eszem semmi gyorsan felszívódó ételt, így nincs maró éhségem már évtizedek óta. 1-2 napot már nehézségek nélkül is elvagyok étel nélkül, és ehhez nekem már nem kell tervezett böjtöt tartanom. Csupán nem foglalkozom az evéssel, leszoktam róla, hogy az evésre figyeljek, az evésre gondoljak. És nem is esek kísértésbe, ha bármilyen ételt látok. Mert nem ezek az ingerek vezérelnek, hanem a biológiai ritmusom. Ezért azt javaslom ne a BÖJT szón legyen a figyelmünk, ne ragaszkodjunk kényszeresen egy magasztos gondolathoz a böjttel kapcsolatban. A böjt ugyanaz, mint az alvás fázisa a testnek. Rendkívül hasznos és fiziológiailag nélkülözhetetlen a szervezetnek a regenerálódásra. Tehát a böjtöt ezzel azonosítsuk. Egy eszköz a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz, egy kiegyensúlyozott élethez.

Ezért olyan (táplálkozás-böjt) rendszert kell kialakítani, amit nem csak „kibírunk”, hanem tartósan be tudunk építeni az életünkbe.

Ezután bátran mondhatjuk, hogy egészségtudatosan élek.”