Sokan vannak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, sportolnak, aktív életet élnek, eredményorientáltak. Ők biztos, hogy szeretik számszerűsítve is látni és mérni magukat. Erre nagyon jó a vércukormérő. Azonnali visszacsatolás arról, ami a szervezetemben zajlik. Arról is, hogy mit csinálok jól, amikor eszem. Láthatóvá teszi, hogy a croissant vagy mézes tea, amit épp jóízűen és jóhiszeműen elfogyasztanak, mit indít el a szervezetükben. (pl. nekem a három szem datolya után 14-re ugrott a vércukrom.)

Azt gondolom, ha azonnal látnák a következményt, hogy minden korty tej, vagy gyümölcslé után, minden szem paradicsom, vagy egy tányér tészta elfogyasztása után, mi játszódik le a bélben, az ereikben, a szövetek között, könnyebben lemondanának ezek élvezetéről. (Én azóta nem ettem datolyát.)

A plakkok sosem hirtelen jelennek meg az érfalon, lassú folyamat és rendszeres, mindennapi szokásokkal jutnak el oda. Az ártalmatlannak tűnő rossz szokásokkal. A gyulladásokat, zsírmájat és a plusz kilókat sem csupán nehány csaló nap, vagy 1-1 szülinapi tortaszelet okozza. (És nem is a genetika.) Ez hónapok, évek eredménye. Közben a szervezet próbál kompenzálni, túlélni, minden energiával fenntartani a működésünket. Keresi az egyensúlyt és közben küldi az apró vészjeleket is (reflux, migrén, hasi panaszok, bőrproblémák, fogínyvérzés, allergia), amiről idővel elhisszük, hogy ez a természetes, a mi testünk ilyen, így jártunk, örököltük, tehát megtanulunk együtt élni azzal, ami van.

Sokáig nem gondoljuk, hogy ezt mi teremtettük.

Aztán történik valami. Ami szembesít a tévedéseinkkel és rossz szokásainkkal. És lépünk.

Szerencsére a szervezet sokkal gyorsabban gyógyul, mint gondoljuk.

Mikor megkérdezi, mennyi idő alatt gyógyulhat meg, mondhatnám, hogy annyit szánjon rá, amennyi ideig rosszul csinálta. De ez nem így van, mert gyorsan gyógyulunk, a test nem büntet, nem fordít hátat, hanem teljes energiával a gyógyulásunkért dolgozik. Persze csak akkor, ha változtatunk a szokásainkon és támogatjuk ebben.

Akkor van esélyük a gyógyulásra. (Ha csak gyógyszerektől várnak megoldást és feloldozást, akkor nincs.)

Ezért sokaknak az segít felismerni és megérteni, hogy 1-1 étel mit okoz a testben, ha felteszi 2 hétre a vércukor mérőt.

Látványos lesz az evés, ha nem félünk szembesülni vele.

A szemünk előtt lesz számokban. Ez segít ráhangolódni, együttműködni a testünkkel. Mert kezdjük érteni.

Az első néhány falat után amikor a vércukormérőn hirtelen megugrik az érték, már egészen más érzés lesz tovább enni. Legközelebb pedig ösztönösen hozunk olyan döntést, hogy ezt a kiugrást ne kelljen újra látnunk.

Ha azt is látnák, hogy minden falat gyümölcs, édesség, gabonák után kialakult zsír melyik szervükre (szív, bél, máj) rakódik le, melyik szervüket gyengíti, vagy a bőrük alatt apránként hol raktározódik (nyaki redők, toka, vaskos kar, hasi úszógumi), amiktől kemény munkával, hosszú hónapok alatt szabadulhatnak meg, könnyebben lemondanának róluk, nem akarnák egész nap ezeket enni.

A szervezet biológiai folyamata minden falat ételnél végigmegy. Ha gondolunk rá, ha nem. Ha megértjük és akkor is, ha azt gondoljuk, velünk ez úgysem így lesz.

De fontos időben változtatni, mert sajnos nem mindenki kap esélyt, hogy legyen ideje helyrehozni, amit elrontott.