MIT EGYEK?

Amíg a “mit egyek?” kérdés uralja a gondolkodást, addig háttérbe szorul az, ami valójában számít: mire van szüksége a szervezetnek biológiai, biokémiai és funkcionális szinten.

Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk az élvezetről, de nem is azt, hogy a meglévő mennyiséget és evéseket kell helyettesíteni újakkal. Az egészséges táplálkozás is jóízű, laktató, de mértékletes, élhető. Lehet közösségi élmény és része lehet a mindennapoknak – de a szemlélet dönt mindent.

Abban a pillanatban, amikor a gondolkodásunk átvált az „ennék valamit” állapotból a „táplálkozom és az egészségemet támogatom” szemléletre, máris megváltozik minden döntés:

mit veszünk le a boltok polcairól,

mit teszünk az asztalra,

mivel kínáljuk a vendégeket, mit teszünk az uzsonnás dobozba

és mit nassolunk két étkezés között.

Sokszor ez a fordulat akkor érik meg bennünk, amikor egy súlyosabb tünettel szembesülünk, ami megrémít, és olyankor válaszokat, megoldásokat keresünk. De ahhoz a megfelelő kérdést kell feltenni.

Mert onnantól nem az étel lesz a középpontban, hanem a szervezet működése és az egészség fenntartása. Ez pedig apránként új szokásokat épít, és ezek a szokások hozzák el a valódi, hosszú távú változást, az egészséget és a gyógyulást.

Amíg csak ételekben gondolkodunk, addig nem értjük a saját testünk működését sem. Így marad a diéták körforgása, az „ideiglenes javulás”, – jojo effektus, a gyulladások, az emésztési problémák, a gyógyszeres kezelés, a bizonytalanság és a döntésképtelenség.

Valódi eredmény, tartós egyensúly és fenntartható egészség csak akkor jön létre, amikor a táplálkozás kerül a középpontba – nem az étkezés.